Nem fogod elhinni, mi mindent tettek a falra az amerikaiak a ’70-es években – és miért szeretjük újra?

Színek, minták, anyagok, textúrák, fotók, plakátok, makramék, tájak, popkultúra és művészet minden mennyiségben.
Amerika ekkor engedte el először igazán a fantáziáját otthonteremtésben, és olyan vizuális kavalkád született, ami ma, ötven évvel később is modernnek, frissnek és inspirálónak hat.

Most visszanézünk arra, mi mindent raktak akkor a falra, és miért vált újra elképesztően népszerűvé ez a korszak.

Amikor a fal lett a popkultúra megafonja

A hetvenes évek falai úgy működtek, mint egy személyes kiállítás: zenekaros poszterek, pop-art ihletésű printek, vibráló pszichedelikus minták.
Aki belépett egy nappaliba, rögtön tudta, merre húz a házigazda lelke. A falak nemcsak díszítettek — kommunikáltak.

A természet színei, amelyek szó szerint körbeöleltek

A ’70-es évek Amerikája a természetben találta meg azt a nyugalmat, amit a városi élet nem adott meg. A falakon megjelentek a mély földszínek, a naplementék, a stilizált hegyvonulatok, grafikák, amelyek egyszerre voltak minimálisak és hangulatosak.

Ma, amikor a „minimal landscape” újra tarol, pont ezt az időszakot idézzük meg.

Makramé minden mennyiségben – a boho elődje

A kézzel készült falidíszek a ’70-es évek egyik legikonikusabb elemei voltak.
A csomózott makramék lágy, természetes, otthonos hangulatot adtak a nappaliknak, és az egész lakást átjárták a természetes textúrák.

A mai boho stílus gyökere szó szerint idáig vezet.

A modern művészet beköltözik a nappaliba

Ez volt az első alkalom, hogy az amerikaiak mertek galériás hangulatot vinni az otthonukba: absztrakt grafikák, kísérleti geometria, erős kompozíciók, letisztult formák.

A ’70-es években a falak szintet léptek: többé nem csupán dekorációról szóltak, hanem művészeti élményről is.

A világ mintái egyetlen falon találkoznak

A korszak eszméletlenül nyitott volt kulturálisan.
Indián motívumok, afrikai minták, mexikói falitextilek, élénk színek és kézműves anyagok keveredtek egyetlen nappaliban.

Ez volt az igazi „eklektikus chic”, jóval azelőtt, hogy bárki így nevezte volna.

A fotófal, ahol egy élet története mesélt

A Polaroid-korszak sajátossága, hogy mindenki szerette felfűzni a falra a személyes pillanatait.
A különböző méretű keretek, spontán kollázsok, fekete-fehér fotók és színes instant képek együtt hozták létre a korai „gallery wall” hangulatát.

Személyes, nyers, őszinte — ezért működik ma is.

Miért szeretjük újra ezt a korszakot?

Mert a ’70-es évek faldekorációi mertek élni.
Mertek zavarba hozni.
Mertek túl sokak lenni — vagy épp meglepően egyszerűek.

És mindegyiknek volt lelke.

Ez az a hozzáállás, amit ma sok otthon újra keres: a karaktert, a személyiséget, azt a kis „színpadot”, ahol otthon érezzük magunkat.

Az Artroomnál pontosan ezt a világot szeretjük visszahozni:
olyan képeket, amelyek nemcsak jól mutatnak, hanem történetet, hangulatot, életérzést hoznak a falra.